Dr. Róna Péter professzor a magyar gazdaság bajairól, a nyugdíjasok lehetőségeiről
Egy munkahelyből négy ember él meg, amire a világon sehol sem képesek
A GDP számítást át kell alakítani, hogy megjelenjenek benne a ma még nem értékelt tevékenységek. Például a nyugdíjasok, a háztartásban dolgozók munkájából származó értékek, erről is szólt dr. Róna Péter professzor
– Az új számításra még nincs pontos útmutató, de módszertani kidolgozása már elkezdődött – ismerte el dr. Róna Péter, aki az Idősügyi Tanács meghívására járt a megyeszékhelyen nemrég.
A most 68 éves közgazdász, jogász professzor 1956-ban került külföldre, iskoláit Washingtonban, Oxfordban járta ki. Pénzügyi karrierjét 1970-ben a Schroder Banknál kezdte, fontos posztokat töltött be bankok élén. Ma az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi tanszékén szenátor, nemzetközi jogot tanít. Dr. Róna Péter a következő évek legnagyobb kihívásának nevezte a munkahelyteremtést.
|
– Nem sikerült húsz év alatt pótolni azt az 1,3 millió munkahelyet, amely a rendszerváltás utáni időszakban szűnt meg. A bajok eredője, hogy a nemzeti bank a ´90-es évek elején hirtelen megugró inflációra úgy tekintett, mintha az többletkeresletet gerjesztett volna. Erre kamatemeléssel reagált. A helyzet ettől azonban csak rosszabb lett, mert nemcsak a keresletet szorították vissza, hanem a beruházásokat is, így megakadályozták, hogy az elveszett munkahelyeket visszaállítsák. A magas kamat azóta is gátja a fejlődésnek, mert a beruházásban, termelésben nem lehet kitermelni ennek fedezetét. Emiatt nem jönnek létre munkahelyek sem. Az elmúlt húsz évben a magyar kamat átlagosan a cseh háromszorosa, a lengyel két-két és félszerese volt. Ez versenyhátrányba hozta a magyar vállalkozásokat. Emiatt tudtak a multik, a külföldi cégek teret nyerni nálunk, mert ők nem magyar forrásból finanszírozták tevékenységüket – mutatott rá.
– A mai magyar gazdaság alulfoglalkoztat és alultermel. Ez minden probléma alaptényezője. Ma a versenyszférában, amely eltartja az országot, 2,6 millió ember dolgozik, ami azt jelenti, hogy egy munkahelyből négy ember él meg. Ilyenre a világon sehol nem képesek, talán még a gazdag olajállamokban sem – fogalmazott.
– Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az elmúlt időszakban megindult a magyar társadalomban a szétesés, széthúzás, a kirekesztés. A gazdasági viszonyok romlásával mind többen szorultak ki a tevékeny emberek sorából. A világgazdaságban pedig ezzel ellenkező folyamat zajlik. A legtöbb helyen azért küzdenek, hogy a társadalom minél több résztvevőjét kapcsolják be valamilyen formában a mindennapi életbe.
- Mi a legelső lépés, ami a nyugdíjasok integrációjához vezethet, amivel el lehet érni, hogy a nyugdíjasok hasznosabb tevékenységhez jussanak, hasznosabbnak érezzék magukat - kérdeztük?
- A közösségi élet restaurációja a legfontosabb, ebben a civilekre vár a feladat legnagyobb része, amit az államnak támogatni kell. Ezt a politika felülről nem tudja megoldani, csak ösztönözheti, mert ez kulturális kérdés. A közösségi fejlesztéssel, az alapoknál kell kezdeni, ahol minden réteg megjelenik, egymáshoz kapcsolódik, együttműködik. Nálunk a romló gazdasági helyzet orvoslására azzal válaszolt a társadalom, hogy az aktívak igyekeznek lehetőleg minél több embert kiszorítani a soraikból. A problémát ezzel nem megoldják, hanem eltávolítják maguktól, s ez rendkívül kártékony. Ennek a folyamatnak a vesztesei a nyugdíjasok is. Mivel a válság megnehezítette számukra a foglalkoztatást, ezzel szinte minden lehetőség bezárult előttük. Ennek megváltoztatására tehát nagymértékű kulturális átalakulás szükséges, amelynek eredményeként ez a réteg visszakerülhetne a társadalom alkotó folyamataiba. Keressék a feladatot a nyugdíjasok maguknak, meg is fogják találni! Például olyan területeken, ahol nincsenek gyermekellátó intézmények, az idősek bevonásával oldhatják meg ezt a szolgáltatást - mondta végezetül.
Drámai adatok - Soha nem volt ennyi munkanélküli
Az év első hónapjában minden eddiginél többen, egész pontosan 14 ezer 467-en kerestek maguknak állást Vas megyében. A ráta január végén 12,2 százalékon állt.
Az október-novemberi stagnálás után a múlt év utolsó hónapjában 0,5 századponttal emelkedett, s végül 10,6 százalékon zárta a 2009-es esztendőt Vas megyében a munkanélküliségi ráta.
A Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Szombathelyi Kirendeltségét vezető Németh Zsolt lapunknak nyilatkozva a folytatást illetően akkor egyáltalán nem volt optimista, s igaza is lett: a 2010. januári foglalkoztatási adatok nemcsak a decemberit, hanem minden korábbit alulmúltak.
A munkaügyi szervezet kimutatása szerint a január 20-ai statisztikai határnapon megyénk gazdaságilag aktív népességén belül 14 ezer 467-en kerestek állást maguknak, a munkanélküliségi ráta pedig 10,6 százalékról soha nem látott értékre, 12,2 százalékra emelkedett.
A gazdaságilag aktív népességen belül a regisztrált álláskeresők aránya az elmúlt hónapban a legnagyobb mértékben, mégpedig 24 százalékkal a körmendi kistérségben nőtt, ahol immár 1811-en keresnek állást. (A ráta itt 14,1 százalékon áll.)
Az év első hónapjában a foglalkoztatási szempontból különben is mostoha helyzetben lévő vasvári kistérségben is jelentősen romlott a helyzet, 16,3 százalékos növekedéssel 1226-ra emelkedett a munkanélküliek száma. (A ráta a megyében itt a legnagyobb, 21,0 százalékos.)
A sárvári térség számára sem hozott pozitív fejleményeket a január, a munkanélküliek aránya 15,8 százalékkal lett magasabb, a ráta 13,5 százalékos, és immár 2489-en nem találnak maguknak állást.
A kőszegi kistérségben 12, a szentgotthárdiban 11,8, a celldömölkiben pedig 8,7 százalékkal nőtt a regisztráltak száma, a ráta mindhárom területen jóval tíz százalék fölött áll: Kőszegen 12,1, Szentgotthárdon 15,3, Celldömölkön pedig 15,2 százalékos.
Az előző hónapban a legkevésbé (4,5 százalékkal) a megyeszékhelyen és környékén emelkedett a munkanélküliek száma, az is igaz viszont, hogy e területen már közel ötezren (egész pontosan 4902-en) keresnek állást. (A ráta 9,2 százalékos.)
A munkaügyi szervezet statisztikáinál maradva: a pályakezdő álláskeresők száma 4,3 százalékkal, 1001 főre nőtt januárban, s amire ugyancsak érdemes odafigyelni: az álláskeresők között egyre többen vannak (egész pontosan már 2734-en), akik egy évnél hosszabb ideje nem találnak munkát maguknak.
Végül pedig arról, hogy a bejelentett üres álláshelyek száma kismértékben nőtt ugyan, de így is csak egy tucattal haladja meg a rendkívül alacsony, 400-as szintet.
S, hogy mire vezethetők vissza az elgondolkodtató januári adatok? Németh Zsolt elemzése szerint nagyobb elbocsátásokra januárban sem került sor, s az Út a munkához programból kikerülők közül is nagyjából annyian lettek ismét munkanélküliek, mint a megelőző hónapban.
Ami viszont markáns különbség, hogy decemberhez képest januárban csak jóval kevesebben találtak maguknak munkát, s kerültek ki így a munkaügyi szervezet rendszeréből. Ennek oka Németh Zsolt szerint egyrészt abban keresendő, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt például az építőiparban nem indultak még el a szezonális munkák, s egyelőre a már említett Út a munkához program keretében a közcélú foglalkoztatások folytatása is várat magára.
Mindezek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a szakember szerint februárban sem fordul a trend, vagyis tovább növekedhet a munkanélküliek száma. Legalábbis jelenleg úgy tűnik, hogy némi kedvező változás valószínűleg majd csak március környékén várható.
Németh Zsolt érdeklődésünkre végül elmondta: munka-helymegőrzési célok támogatására az idei évben nem várható a tavalyihoz hasonló nagyságú központi program, a helyi munkaügyi szervezetek azonban a saját eszközeikkel mindent megtesznek a cégek, a vállalkozások és persze az álláskeresők segítésére.
Németh Zsolt szerint komoly probléma, hogy emelkedik az egy éven túl munka nélkül lévők száma. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, a munkanélküliség idejének elhúzódása gyorsuló ütemben rontja az érintettek szociális helyzetét, munkaképességét, csökkenti az elhelyezkedés esélyét.
A KSH szerint az ipari termelés visszaesésének novemberi jelentős lassulása alapvetően a bázishatásnak tudható be, más területeken, mint az építőiparban, foglalkoztatásban és a kiskereskedelmi forgalomban pedig tovább romlott a helyzet az utolsó rendelkezésre álló - 2009 első 11 hónapjáról szóló - adatok szerint.
Az ipari termelés a múlt év első tizenegy hónapjában 19,1 százalékkal maradt el az előző év azonos időszakától. Ezen belül a visszaesés az októberi 12,9 százalékról novemberre 7,0 százalékra lassult. A termelés 2009 első felében a négy évvel korábbi szintre esett vissza, és a második félévben csak enyhe javulás mutatkozott.
A tavalyi első 11 hónap átlagában 105 ezer fővel (3,8 százalékkal) kevesebben álltak alkalmazásban a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál. A szeptember és november közt eltelt három hónapos időszakot tekintve 118 ezer főnyi volt a foglalkoztatottak számának csökkenése. A munkanélküliek száma egy év alatt 116 ezerrel (35 százalékkal) nőtt, és a munkanélküliségi ráta ezzel 7,8 százalékról 10,6 százalékra ugrott.
A reálkeresetek tavaly január-november átlagában 2,4 százalékkal csökkentek, miután a nettó átlagkeresetek csak 1,6 százalékkal emelkedtek a versenyszférában mért 4,4 százalékos növekedés és a költségvetési szektorban kimutatott 0,5 százalékos csökkenés eredőjeként.
A fogyasztói árak a tavalyi év egészében 4,2 százalékkal emelkedtek. Ezzel szemben az Európai Unióban az előző évi 3,7 százalékról 1,0 százalékra lassult tavaly az infláció, az euróövezetben pedig mindössze 0,3 százalékos volt. Magyarországnál csak Romániában és Litvániában regisztráltak magasabb inflációt, Lengyelországban pedig ugyanannyit.
"Magyarországon élek, bizonytalan a jövőm! Éveken át ültem az iskolapadokban, tanultam kémiát, matematikát, orosz nyelvet, így aztán tudom, mik azok a ribonukleinsavak, tudom, hogy kell négyzetgyököt vonni és tudom, mi van a Vörös téren Moszkvában!"
"Sajnos nem tanították meg, mit tegyek, ha 2009-ben eléri a gazdasági világválság Magyarországot!"
"Sajnos, nem tudom, milyen jogaim vannak, ha éppen nincs jogom máshoz, minthogy éhen haljak! Ez a demokrácia?"
"Sajnos, nem tudtam mostanáig, hogy kihez fordulhatnék, ha már végképp minden remény elhagyott! Ez a vállalkozás azért jött létre, hogy a hozzám hasonló elesetteken segítsen!"
"Sajnos nem tudtam, hogy az EU-ban, nekem, magyarnak is vannak lehetőségeim, ha a munkaerőmre éppen nem tartanak igényt!"
Reméljük, hogy ez a honlap éppen a 24. órában, de végre új lehetőségekkel ajándékozhat meg sok magyar Nőt, Hölgyet!
Kérjük, olvassa végig az oldalainkat, hogy segíthessünk!
Ha kérdése, kérése, ötlete támad, írja meg nekünk!
LEHET, HOGY ÖN MÁR HETEK, HÓNAPOK ÓTA MUNKA NÉLKÜL ÉL? SAJNÁLJUK... DE EZ KEVÉS! MEGÉRTJÜK, DE MÉG TÖBB, MEGOLDJUK, ÖNNEL, KÖZÖSEN!
OKTATÁS MAGYARORSZÁG 2010:
Évek óta tapasztaljuk, hogy a közép- és felsőoktatás rendszere szüntelen változtatgatások kísérleti alanya. Mintha valaki kiadott volna egy titkos jelszót: „Semmi nem kristályosodhat ki!” Elfelejtjük, ami jó volt, újítunk ész nélkül. Rendeletek és módosítgatások tömege születik, gyakran a pedagógusok álláspontja ellenére (például buktatás csak szülői beleegyezéssel történhet). A tanárok véleménye alig nyom a latban, a diákokra úgy tekintenek, mintha futószalagra tett munkadarabok lennének.
Csaknem másfél éve Sólyom László javaslatára létrejött a Bölcsek Tanácsa, amelynek feladata az volt, hogy az oktatás és a korrupció kérdéskörében ajánlásokat fogalmazzanak meg. Álláspontjuk szerint hazánk kilábalása a válságból nem történhet meg az oktatási rendszer újragondolása nélkül. Nem mindegy, hogy a jövő generációk milyen életérzéssel, mekkora tudással, milyen társadalmi tapasztalatokkal kerülnek ki az iskolából. Jelenleg a magyar oktatási rendszer maga is válságban van, vagy ahogy a Bölcsek Tanácsa fogalmazott: „a szétesés küszöbére ért, a felsőoktatásban vészhelyzet van”. Szükség van egy nemzeti oktatásstratégia megalapozására. Ahol az oktatás mellett a nevelés, a közösségteremtés is a helyére kerül.
Öt éve botrány kísérte az érettségit, tételek szivároghattak ki, azóta sem erősödött a bizalom az oktatásirányítás iránt. Az ajánlások arra is kitérnek, hogy a bolognai rendszer nem kedvezett a mi évszázados felsőoktatási metódusunknak, mégis egy ciklus alatt áterőltették. Átgondolás nélküli bevezetése bizonytalansági tényezőket betonozott be, vissza kellene térni a régi, kétszakos, ötéves képzési rendszerhez.
Csermely Péter biokémikus, a Bölcsek Tanácsának tagja leszögezte, ha az iskolai értékrendet nem sikerül megerősíteni, Magyarország szétesik. Mi tagadás, erre vannak jelek. Már a szemünk se rebben, amikor politikusokról kiderül, hogy diplomát, nyelvvizsga-bizonyítványt hamisítanak, és nem kíséri őket közmegvetés, mert a társadalom morális állapota alacsony szinten van. A médiában a tanári tekintélynek már nem is a társadalmi fontosságáról esik szó, hanem hogy egyáltalán kell-e ez a poroszos hagyomány. A legújabb botrányról, a középiskolai felvételizők számára túl nehéz matematika-feladatsorról nyilatkozó Bakonyi László, az Oktatási Hivatal elnöke szerint a példákat nem kellett mindenkinek megoldania, a matematikus tehetségeknek az smafu volt. Csak hát ez nem a matematikai diákolimpia selejtezője volt.
Látta-e ez az illetékes, hogy a frusztrált diákok milyen arccal szédelegtek ki a felvételiről? Normálisnak tartható egy tizennégy éveseknek tartott vizsgán az, hogy tizenkét példát kapnak négy alponttal, tehát a negyvenöt percből egy-egy feladat megoldására egyetlen perc jutott nekik? Mint megtudtuk, a magyarfelvételi viszont „túl könnyű” volt. Még mindig itt tartunk tehát, hogy csak a reáliák a fontosak, mint a sztálini tudományos-technikai forradalom idején? A józan ítéletű tanárok véleménye, vagy Oláh György bevezetőmben idézett szavai nem számítanak?
Igaz is, hát ki ő a Hiller-tárca Oktatási Hivatalának elnökéhez képest? Csak egy Nobel-díjas.