"Megtörtént. Mindig nagyon féltem tőle, de én is...munkanélküli lettem. A vállalat, ahol 17 évig dolgoztam elfelejtette megköszönni az együtt töltött éveket. Feleslegessé váltam. Napok óta azon tűnődöm, vajon miért pont én? Miért pont velem történt ez? De hiszen az összes volt munkatársam is otthon ül! Elmúltam harminc. Senkinek sem kell egy harminckét éves, munkanélküli nő! Asszony és anya! Mi lesz így velem?"

Bár egyre több nő dolgozik világszerte, a női munkanélküliség folyamatosan emelkedik, miközben az iskolából kimaradók többsége is lány. Eközben nőnek a különbségek a férfi és a női bérek között is, még a tipikus női szakmákban is kevesebbet keresnek a hölgyek.

A szegénység elnőiesedik, ennek pedig a két nem között fennálló bér-, státusz-, foglalkoztatási ágazat-, és képzettségbeli különbségek a legfőbb okai, állítja a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (International Labour Office - ILO) új jelentése.

A női foglalkoztatás globális trendjei - 2007 című jelentés rövid kivonata szerint 2006-ban a világ 2,9 milliárd munkavállalójának 40 százaléka, azaz 1,2 milliárd volt nő, és ez a foglalkoztatásban álló nők számának 17,4 százalékos növekedését jelenti 1996 óta.

Ugyanakkor világszerte 81,8 millió nő volt munkanélküli, ami 22,7 százalékos emelkedést jelent az elmúlt 10 év során. A munkaképes nők aránya a munkában állók és a munkát keresők körében nem emelkedett tovább az elmúlt évtizedben, sőt sok régióban ez a munkaerő-részvételi ráta inkább csökkent. Ez jelentős visszalépés annak ellenére is, hogy a trend részben a fiatal nők oktatásban való nagyobb részvételét tükrözi.

---

Teréz anya - Az élet himnusza

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - gyõzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!

 

---

A dolgozó szegények többsége nő

Juan Somavia, az ILO főigazgatója szerint a nők túl gyakran nem képesek a munka révén kiemelni saját magukat és családjukat a szegénységből. „Ezen a méltatlan helyzeten csak olyan méltányos foglalkoztatási lehetőségek megteremtésével lehet változtatni, amelyek segítségével a nők termelékeny és jövedelmező biztos munkához jutnak a szabadságot, biztonságot és emberi méltóságot biztosító körülmények között” – tette hozzá. Szerinte ha nem változnak meg a feltételek, a szegénység elnőiesedése tovább folytatódik, és a következő generációkra is öröklődik majd.

A női foglalkoztatás globális trendjeiről szóló korábbi, 2004-es jelentés becslései szerint a világ dolgozó szegényeinek 60 százalékát a nők teszik ki. A dolgozó szegények azok az emberek, akiknek bár van munkájuk, nem keresnek annyit, hogy képesek legyenek magukat és családjukat a napi 1 USA dollár/fő (vagyis fejenként alig kétszáz forint!) jövedelmi szint fölé emelni. A jelenlegi ILO-tanulmány pedig megállapítja: “nincs okunk azt hinni, hogy ez a helyzet a közelmúltban változott, illetve hogy a közeljövőben változni fog.”

Csökkenő, de fennálló különbségek

2006-ban a nők még mindig nagyobb valószínűséggel voltak munkanélküliek világszerte, mint a férfiak: míg a női munkanélküliségi ráta 6,6 százalékon állt, a férfiak körében mért arány 6,1 százalékos volt.

A foglalkoztatás népességhez viszonyított aránya – amely azt mutatja, hogy a gazdaságok milyen mértékben használják ki a munkaképes korú népesség termelési kapacitását – világszerte sokkal alacsonyabb a nők, mint a férfiak esetében: a 15. életévet betöltött munkaképes korú nők alig fele dolgozik, ezzel szemben tízből hét férfi munkavállaló. A nemek közti egyenlőtlenség a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a legjelentősebb, ahol tízből csaknem hét férfi dolgozik, ugyanennyi nőből viszont csak ketten.

Más megközelítésben vizsgálva a fejlett országokban és az Európai Unióban, Közép- és Kelet-Európa nem uniós országaiban, a volt szovjet államokban, valamint Kelet-Ázsiában 80 nőre 100 gazdaságilag aktív férfi jut. A Szahara alatti Afrikában 75 nőre jut 100 aktív férfi, Délkelet-Ázsiában és a csendes-óceáni térségben 73-100, Latin-Amerikában és a karibi térségben pedig 69-100 az arány.

Segítők fizetés nélkül

Ma a foglalkoztatott nők teljes számához viszonyítva több nő (47,9 százalék) rendelkezik bérrel és fizetéssel járó munkával, mint tíz évvel ezelőtt (42,9 százalék). Ugyanakkor minél szegényebb egy régió, annál valószínűbb, hogy a nők a férfiaknál nagyobb arányban dolgoznak fizetés nélküli segítő családtagként vagy alacsony jövedelmű önfoglalkoztatóként.

Az ILO szerint a fizetés nélküli segítő családtagi vagy alacsony jövedelmű önfoglalkoztatói státuszból való továbblépés a bérrel és fizetéssel járó foglalkoztatásba sok nő számára lényegi változást jelent a szabadság és az önrendelkezés irányába. Mindazonáltal a világ legszegényebb régióiban a női segítő családtagok aránya a foglalkoztatásban még mindig sokkal magasabb, mint a férfiaké, és a nők esetében sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy ezért a tevékenységükért bérben és fizetésben részesüljenek. Afrika déli országaiban és Délkelet-Ázsiában például tíz dolgozó nőből négy segítő családtagként tevékenykedik, míg ez az arány a férfiak esetében tízből kettő.

Pénztáros vagy takarító lehet

A legtöbb régióban és sok foglalkozásban a nők ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak, bár a globalizáció egyes foglalkozások esetében hozzájárulhat a bérkülönbségek csökkenéséhez. Az adatok azonban ma még azt mutatják, hogy a legtöbb gazdaságban a nők még mindig a férfiak keresetének 90 százalékát vagy annál kevesebbet tudják hazavinni. Még az úgynevezett tipikus női munkakörökben is, mint például az ápolónői vagy tanári szakma, beszélhetünk nemek közötti bérkülönbségről.

Történelmileg a közép-európai és a szovjet utódállamok tervutasításos gazdaságaiban nagyobb béregyenlőség valósult meg, mint az iparilag fejlett vagy fejlődő gazdaságokban. Ez jellemző maradt az elmúlt évek során is. Például, a rendelkezésre álló adatok szerint az elmúlt években könyvelőként, számítógép-programozóként, tanárként vagy ápolónőként dolgozó nők bére az átmeneti gazdaságokban gyakorlatilag magasabb volt, mint a férfiaké. Kérdés azonban, hogy ez a trend folytatódik-e, vagy csak azt a jelenséget tükrözi, hogy bár néhány nő sikeresen kezelte az átmenet folyamatát, az ő nyugdíjba vonulásuk után a bérkülönbségek az iparilag fejlett országokéhoz hasonlóan alakulnak majd.

Többen tudnak olvasni mint tíz éve

Az Európai Bizottság nemrégiben kiadott kutatási eredményében az szerepel, hogy az elmúlt években a férfiak és nők között fennálló bérkülönbségek lényegében változatlanok, 15 százalék körüliek maradtak. Az alacsony női béreket a jelentés az Európai Unió lassabb gazdasági növekedésének, valamint az új tagállamok rosszabbodó munkaerőpiaci feltételeinek tulajdonítják. Emellett a nők aránytalan mértékben túlfoglalkoztatottak olyan ágazatokban, ahol alacsonyak a fizetések. Az Egyesült Királyságban például a nők 60 százaléka tíz foglalkozási ág valamelyikében dolgozik, és ezen belül többségük öt szakmában koncentrálódik. Ezek a vendéglátói, az ápolói, a pénztárosi, a takarítói és az irodai munkakörök.

Bár több fiatal nő esetében valószínűsíthető, hogy tud írni és olvasni, mint tíz évvel korábban, az oktatáshoz és az oktatási szintekhez való hozzáférés még mindig messze nem mondható egyenlőnek a legtöbb régióban. Emellett, az iskolából kimaradók 60 százaléka lány, akiknek gyakran amiatt kell abbahagyniuk iskolai tanulmányaikat, hogy segítsenek a háztartásban vagy hogy munkába álljanak. A kulturális korlátok miatt a lányokat gyakran még abban is akadályozzák, hogy általános iskolai tanulmányaikat befejezzék, és ez a tény korlátozza lehetőségeiket arra, hogy saját jövőjüket meghatározzák.

GONDOLT MÁR ARRA, HOGY VAN MEGOLDÁS?

KÉPZELJE EL, ÉS MI SEGÍTÜNK! AZT ADJUK, AMIHEZ ÖN A LEGJOBBAN ÉRT!

ÉS MOSTANTÓL AKÁR EZ LEHET A HIVATÁSA IS!

Ezt a HONLAPOT azért hoztuk létre, hogy Önnek legyen egy biztos támasza, segítője!

AUSZTRIÁBAN ÉLŐ MAGYAR CSALÁDOKNAK SEGÍTÜNK MEGFELELŐ MAGYAR MUNKAERŐT TALÁLNI! Pontosabban: Ausztria magyarok lakta területeire keresünk magyar Hölgyeket legális, törvényes munkára!

Ha kérdése van, érdeklődjön! Ha van ideje, olvassa el az összes oldalunkat! Ha tényleg szüksége van segítségre, tőlünk azonnal megkaphatja!

Írjon nekünk önmagáról, a helyzetéről egy e-mailt! Mi csak úgy tudunk segíteni, ha Ön is akarja! A mi lehetőségünk nem ingyen segély, mi tanulást és utána igazi munkát keresünk!

Vállalkozásunkat azért hoztuk létre, mert a magyar munkaügyi szervek nem tudnak és nem akarnak egyenként, a maguk problémáinak szintjén megoldást kínálni az egyénnek. "Munkanélküliek". Így nevezik azokat, akik önhibájukon kívül váltak esélytelenné. Akad köztük 55 éves és akad 23 éves is!

Mi úgy nevezzük őket: "a jó eséllyel bírók". Ők azok, akik vállalják hogy megértik, mit kell tenni egy világgazdasági válság és egy tönkretett magyar állam területén. És ez az, amiért nem fogják mások megérteni és elfogadni a munkánkat!

IRATKOZZON BE EGY KURZUSUNKRA, ÉS MEGTANÍTJUK PÉNZT KERESNI, MUNKÁT TALÁLNI! MI OLYAN TERÜLETTEL FOGLALKOZUNK, AMIT MINDENKI ISMER ÉS ELISMER!Nem otthoni, nem szaladgálós, nem MLM, nem átverős... mi csak dolgozni hívjuk.

SZERETNE DOLGOZNI? JÓL ÉLNI NEMZETÜNK POLGÁRAKÉNT?!

TUDÁSSAL, SZERETETTEL ÉS HITTEL SEGÍTJÜK ÖNT!

Mi már tudjuk, hogy MINDEN KEGYELEM!

Írjon nekünk, mi válaszolunk és felhívjuk!

tutitanoda@gmail.com

---

 

A szegénységről: (2010.02.09.)

Európa a világ szociális mintaövezete? Mindez a múlté. Az unió szegénységellenes évet hirdetett, de mit lehet tenni, ha az egyik államban 371 ezer forint a szegénységi küszöb, a másikban 16 ezer? Példát állítani a szegények elé. Riport a kunszentmártoni asszonyról, aki az EU madridi konferenciájáig jutott.

 

A legnehezebb talán nem is az lehetett Szvoboda Zoltánnénak, hogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke vagy José Luis Rodríguez Zapatero spanyol kormányfő után álljon fel a szegénységről szóló madridi uniós konferencia szónoki emelvényére. Hanem az, hogy a fogadáson ne csomagoljon el a pompás gyümölcstálakon kínált, szilvanagyságú szemű kék szőlőből egy fürtöt a gyerekeinek. Irént öten várják otthon, férje nemrég lett munkanélküli.

Amikor benyomásunkat később megosztjuk vele, azt mondja: tévedünk. A legnagyobb kihívás olyan emberekkel megértetni, milyen napról napra élni, akik egy kávé áráért annyit fizetnek ki, mint amennyiből a másik több embert megebédeltet. Mindezt úgy, hogy hallgatói azt érezzék: vele együtt lehet gondolkodni a szegénység megoldásáról. A kunszentmártoni asszony egyike annak a négy szegénységben élő embernek, akiknek példáján keresztül az unió vezetői megismerhették, milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy rászorulónak.

Bőkezűség válság idején

Az unió soros elnökségét ellátó Madrid kitett magáért, élvezve, hogy - XVI. századi nagyhatalmi helyzete után - végre ismét Európa élén lehet; a konferencia megnyitójára Ibéria összes politikai nagyágyúját meghívták. Pedig nem szolgálhattak jó hírrel: Barroso azzal sokkolta hallgatóságát, hogy az unióban minden ötödik ember, 79 millió szegény, és a válság hatására nyolcmillióval nőtt a munkanélküliek száma.

 

Szertefoszlik a szociális Európáról alkotott kép? Pedig - Magyarországtól eltérően - a legtöbb uniós országban nem alkalmaztak megszorításokat. Ausztriában külön támogatásokat iktattak be az időskori ínség mérséklésére, Spanyolországban pedig ha valakinek lejár a munkanélküli-segélye, 420 eurós juttatásban részesül.

A szegénység azonban nemcsak pénzhiány: a kirekesztés talán még széleskörűbb a nélkülözőkkel szemben, mint a bőrszín vagy nemi identitás miatt. Segíteni kell, de hogyan? Mit tehet az unió, hiszen az egyik államban még nélkülözőnek számít az, aki a másikban már bőven középosztálybeli lenne. Spanyolországban az a szegény, akinek nincs kocsija, nálunk viszont minden negyedik családnak arra sincs lehetősége, hogy kellően fűtött lakásban éljen.

 

Amilyen lelkesedéssel ismételgették a szegénység felszámolásáról szóló jelmondatot az unió vezetői, annál nagyobb volt a kontraszt, amikor négy "mintaszegény" foglalt helyet a pulpituson. Olyan emberek, akik nemcsak méltósággal viselik állapotukat, de tesznek is azért, hogy meggátolják a nélkülözők kirekesztését a társadalomból. Így lett egy marokkói bevándorló, egy belga nagycsaládos anya, egy olasz menekülttáborban élő cigány mellett a kunszentmártoni magyar asszony a kerekasztal résztvevője, aki 12 év gyes után egy szegénységellenes civilszervezetben kezdett dolgozni, hogy másokon is segíthessen.

Láthatatlan nyomor

"Köszönöm, hogy láthatóvá lehettem. Mert a szegénységben ez a legrosszabb, hogy az ember úgy hiszi, láthatatlanná vált. Nem néznek rá, elkerülik a tekintetét. Nem szívesen elegyednek szóba vele" - panaszolta a szociális munkássá lett marokkói bevándorló, Idriss Sadi. "Negyven percig váratnak a telefonban, amikor azt szeretném kérni, hogy segítsenek, hadd fizessem be később a villanyszámlámat. A gyermekeimnek szüksége van az áramra, mert másként nem tudnak tanulni. Aki nem nélkülöz, annak fogalma sincs, mennyi megaláztatásban van részünk" - mondja a belga asszony, Genevieve Baert.

 

"Az olasz rendőrök megszállják a cigánytáborokat, és mindenkit kamionokra raknak, azt mondják, kérjünk politikai menekültjogot. A gyermekeink nem tudnak iskolába járni. Hónapokon keresztül tart ez a rettenetes állapot" - panaszolja Mirko Grga Olaszországban élő roma, hogyan bánnak az illegális bevándorlókkal.

"Ha valakinek nincs pénze, nem tudja megcsináltatni a fogát, nincs egy normális öltözet ruhája, így esélye sincs egy jó munkahelyre. A városunkban nyáron a gyerekek már délelőtt 11 órakor ott álltak az étterem előtt az ebédosztásra várva" - mondja Szvoboda Zoltánné.

Vakuk kereszttüzében beszél, Trinidad Jiménez, a spanyol szociális miniszter részvéttel hallgatja. Közben kisfilmet vetítenek, amelyben egy nő nem a marketingfogásoktól szédülve pakol mindenféle felesleges dolgot a kosarába, hanem hangosan számol, telik-e kenyérre is. "Önnel milyen gyakran fordul elő, hogy így kell vásárolnia?" - kérdezi Szvobodánét egy norvég újságíró. "Mindig" - feleli. Persze nem azért, mert nem lenne mit enniük. Két főiskolás és egy gimnazista gyermeke van - annak köszönhetően, hogy Magyarország megőrizte az ingyenes felsőoktatását. A legkisebb fia hiperaktív, és Szvobodánénak sikerült elérnie, hogy a gyermek minden fejlesztési lehetőséghez hozzájusson, és magántanulóként se kelljen fizetniük.

A legnagyobb változást azonban az hozta az életükben, hogy részt vehetett egy civil asszisztensképzésen, és csatlakozott a Magyar Szegénységellenes Hálózathoz. Így lett munkahelye, főiskolára jár, életvezetési tanácsokat ad szegényeknek. Ám hiába faggatják, hogy mit lehetne tenni a nélkülözés ellen, az apró asszony, aki alig látszik ki a pulpitus mögül, csak azt tudja mondani, hogy össze kellene fogni ellene. Igaz, a politikusok meg azt ismételgetik, hogy a szegénység elleni fellépés nemzeti hatáskör. Ám a fejletlen országokban sok a nélkülöző, és így sosem lesz elég pénz a nyomor felszámolására. Az unió egyelőre ott tart, hogy egy közös szociális minimum meghatározását tűzték ki célul.

Szvobodáné kétszer járt már Brüsszelben, a szegénységellenes hálózatok európai találkozóján, most pedig Madridban ámulhat azon, hogy januárban is működnek a szökőkutak, s talán ő is feszeng a szociálpolitikai rendezvények örök dilemmáján: szabad-e a nyomorról szóló plakátok alatt homáros és lazacos falatkákat majszolni.

Madridtól Kunszentmártonig

Mert mindez olyan messze van az ő mindennapjaitól. Kecskeméttől ötven kilométert kell autóznunk Kunszentmártonig, de hiába az autópálya közelsége, a városban sorban zárják be az üzemeket. A szociális védelem is hiányos: amikor a sajtgyár bajba került, előbb hónapokig nem kaptak bért a munkások, majd úgy tűnt el a tulajdonos, hogy nem adta ki a munkanélküli-segélyhez szükséges papírokat, így támogatást sem kaphattak.

"Az emberek választás elé kerültek: enni adnak a gyermekeiknek, vagy feladják a rezsit. Kézen fogva vittem őket az áramszolgáltatóhoz vagy a bankba, mert a hitelezők olyan számlára is inkasszót jelentettek be, amire csak családi pótlékot utaltak, pedig ezt nem szabad" - meséli Szarvák Éva, a helyi családsegítő munkatársa.

Szvoboda Zoltánné gyakran látogat ide, mindketten a FAIR program, a Magyar Szegénységellenes Hálózat adósságkezelési rendszerének tanácsadói. Nem pénzt adnak, hanem információt, hiszen az egyszerű emberek gyakran egy szót sem értenek abból, amit a bankban vagy az áramszolgáltatónál mondanak nekik. Irén viszont annak a mestere, hogyan lehet nagyon kevés pénzből gazdálkodni.

Hiába mutat mínusz 11 fokot a hőmérő, Szvobodáné kerékpárral közlekedik. Biciklijén hátul kétoldalt nagy fonott kosarak, ebbe pakolja a holmit, például jó sok pékárut, mert az a legolcsóbb.

Azután elmegyünk egy nagy darab sajtért, mert legkisebb fiacskája élelmiszer-allergiás, de a trappistát azért megeheti. Szvobodáné a szupermarketben se jobbra nem néz, se balra, neki aztán akciózhatnak, sajtért jött, sajtot vesz. Céltudatosan, keményen dönt. Oktatja is a szegényeknek, mi tartozik a túlélőprogramhoz.

"Egy vasárnapi ebédet ki lehet hozni fejenként kétszáz forintból. Hetven deka darált csirkehúsból pörköltöt készítek, ezzel megvadítom a kifőtt durumtésztát. Mindig a legolcsóbbat veszem, egy nagy pohár tejföl kerül a tetejére, és mehet a sütőbe" - magyarázza, milyen a tepsis bolognai "sokadikai" módra. A legfontosabb azonban, hogy hó elején kell a pénzt beosztani. "Régen a falra tettem ki a cetlit, amire felírtam, mire van szükség, és mennyi marad, amit szabadon el lehet költeni, de ez mérgelte a férjemet; úgy érezhette talán, hogy felrovom neki, amiért nem jut több" - meséli a praktikákat. Kunszentmárton még nincs túl a válságon, újabb elbocsátások várhatóak, Szvobodáné férjét is elküldték.

Irén azt panaszolja: amikor megszülettek a gyermekei, megállt velük az idő, azóta nem jutnak semmire. S itt a nagy ellentét, amely az egész uniót megroppanthatja. Felipe Gonzales, a volt spanyol kormányfő, aki most az EU "jövőfelelőse", arról beszél, hogy húsz év alatt harmincmillióval csökkenhet az aktívak száma. A gyerekhiány a gazdasági teljesítmény csökkenéséhez vezethet. S közben éppen az az egyik legnagyobb szegénységi kockázat, ha valaki gyermeket vállal. Íme egy szociális gond, amely Madridtól Kunszentmártonig mindenütt jelen van. Már csak a megoldást kellene fellelni rá.