KÖSZÖNET! 
Mindenek előtt köszönet azoknak, akik megtanulták nem elutasítani a segítséget, nem feladni közvetlenül a cél előtt a versenyt, amit vívtunk az idővel, a lehetetlen magyarországi helyzettel, a munkanélküliséggel.
Íme, Őrisziget, ahová hazatértünk:
A "Győzelem" még nagyon messze van, de aki ott volt 2010.június 6-án délelőtt Szigeten, érezhette, az Őrvidék befogadta az Anyaországból érkezőket!
Mesmer Ottó Tisztelendő Úr János könyvéből idézett a szeretetről és az egymásra találásról és lám, a Gondviselés rögtön megjelent.
Ahogy ültünk és hallgattuk Plank József Urat, a Burgenlandi Magyarok Kulturális Egyesületének (BMKE) elnökét, jó volt érezni a szeretetet!
Az Őrvidéki Magyarság legjelentősebb szervezetének vezetője kezet nyújtott felénk, csakúgy, mint előtte Mesmer Ottó, vagy korábban Gúthy László felsőőri református lelkész úr, aki úgy beszélt hozzánk templomában, mintha csak hazajöttünk volna...
KÖSZÖNET!
Szeretettel köszönjük ezt a gondoskodást, kedves Gúthy Úr, kedves Mesmer Úr! És köszönjük, külön köszönjük a szíveslátást és a vendégbarátságot kedves Plank József Úr!
És köszönjük Gusztinak a sok-sok bíztató szót, köszönjük Lajos Bácsinak, hogy a múzeumába bármikor mehetünk, nem kell előre szólnunk! Köszönjük Pista Bácsinak, hogy megkóstolhattuk a finom borocskát, köszönjük Teleky Béla egykori lelkész kedves feleségének, a falu hittan tanítójának szeretetét, Gizi néni, - a falu néhai polgármesterének felesége - útbaigazító vidám szavait, köszönjük Szigetnek, hogy befogadta kis csapatunkat!
KÖSZÖNET!
Mi, akik Magyarországon tanultunk, hogy megismerhessük a Házvezetőnő képesítés minden titkát, mi, akik vizsgát tettünk és kétnyelvű diplomával rendelkezünk, mi, akik elsőként vágtunk neki a nehéz, de tisztességes útnak, reményekkel telve várjuk az újabb találkozást! Már nem csak munkát, de második otthonunkat is keressük és tudjuk, megtaláljuk az Őrvidéken!
Ejöttünk Őriből benek, de újra indulunk kinek, nagy örömmel!
Üzenjük az otthoniaknak, az Őrvidékiek szíve hívogat, vár, már nem kell útlevél, gyertek el olykor hozzánk, ne beszéljetek németül, ne legyetek turisták, ne keressetek "sógorokat", csak gyertek haza az Őrvidékre!
A magyarok, a magyar családok mindenkit várnak, aki hazatalál!
NÉHÁNY GONDOLAT A MÉG MINDIG SZOMORKODÓKHOZ!
Nehéz dolog úgy gondolni a jövőre, hogy a szükség mindennapi vendégünk, hogy a kifizethetetlen csekkek, számlák és az üres hűtőszekrény látványa naponta elszomorít!
Nehéz dolog folyamatosan rosszkedvűnek lenni és közben várni és egyre várni a csodára! Sokszor és sokan elmondtuk: Az a világ, amiben élünk, nem hordoz csodákat! A kinyújtott kezű emberek nem tudnak mit kezdeni az elforduló, durcás tekintetekkel!
Ne azt keressük, ki a hibás, ki juttatta nemzetünket ilyen helyzetbe! De lássuk meg végre az összetartozás érzése mögött az Erőt! Ők, ott az Őrvidéken kilencven éve vártak ránk, hiába! Nincs a szívükben harag, csak éppen lemondtak a velünk való találkozás lehetőségéről!
De aki érezte már a néhai őriszigeti evangélikus lelkész Teleky Béla kedves feleségének kézszorítását, mosolyát, az tudhatja, a jövő nem veszett el!
ÖRÖM
Az öröm imádság, az öröm erő.
Az öröm háló, amellyel lelkeket foghatunk.
Isten szereti az örvendező imádságot.
A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk:
ha dolgunkat örömmel tesszük.
A szerető szív vidám szív.
Ne engedd, hogy a gondok úgy hatalmukba kerítsenek;
hogy miattuk elfelejtsz örülni a feltámadt Krisztusnak.
Mindnyájan Istenhez vágyódunk, a mennyországba,
de hatalmunkban áll, hogy már most és itt nála legyünk a mennyben,
s minden pillanatban boldogságban részesüljünk.
Ez azt jelenti:
szeressünk úgy, ahogyan ő szeret,
segítsünk, ahogyan ő segít,
adjunk, ahogyan ő ad,
szolgáljunk, ahogy ő szolgál,
mentsük meg az embert, ahogyan ő megment minket,
huszonnégy órán át vele legyünk,
és a legnyomorúságosabb öltözékben is felismerjük.
Kalkuttai Teréz Anya
Ami megváltozott és ami nem!
Az életünk minősége a körülöttünk zajló válság miatt rohamosan veszített értékéből!
A mi értékünk, a tudásunk, a hitünk és a szeretetünk nem változott semmit!
Fizetőeszközünk, amit hazánkban a munkánk ellenértékeként kapunk, értéktelen!
A munkánk értéke nem változott! Csak még soha nem kerestünk annyit, amennyit valóban megérdemlünk! De vigyázzunk! Nincs két egyforma ember. Akadnak szorgalmas és tisztességes emberek, de vannak lusták és gazemberek! Lássunk különbséget!
Képességeink alapján sem találunk munkát Hazánkban!
A munkanélküliség világjelenség! Ahogy a válság is az!
De a szükségletek generálják, hogy a kínálat mielőbb létrejöjjön! Ezért a magyarországi, magyarul tudó, szorgalmas, felkészült és becsületes magyar nő munkájára szükség lesz. Minél többen fogadjuk ezt el, annál sikeresebbek lehetünk! A lehetőség olyan kicsit, mint a szerelem!
Nem követelheti, de az embert megtalálja a boldogság!
Szavazás